A 90-es évek

A műfaj csillaga a 90-es évek elején leáldozott, átadta helyét a legnépszerűbb underground stílus trónján a death metal-nak. Sok zenekar feladta, vagy elfordultak a stílustól; a 90-es évek közepe a thrash - és az egész metal műfaj - szempontjából vegetáló korszak volt. A legjellemzőbb példa az ex-thrash-ikon Metallica két ekkori albuma, a Load, és a Reload, melyek leginkább alternatív rock címkével jellemezhetőek. Ebben az időszakban „groove”-orientáltabb poszt-thrash zenekarok léptek a színre, a sebességből jelentősen visszavéve. Ilyen volt a Pantera, vagy a Vio-lence utódbandája, a Machine Head. Természetesen azért jelentek meg kiváló thrash albumok ebben a korszakban is, ilyenek a Divine Intervention (1994, Slayer), a Low (1994, Testament), vagy a Chaos AD (1993, Sepultura).

A jelenkor

Az új évezredben a stílus nagy öregjei (Exodus, Death Angel, Nuclear Assault) nagyrészt visszatértek a közel egy évtizedes szünet után, és tehetséges fiatal zenekarok is alakultak, mint például a német Dew-Scented, a svéd Carnal Forge, vagy a dán Hatesphere. Az új thrash csapatok közül sokan merítettek a thrash virágzását követően felbukkant göteborgi death metal-ból is, így egyfajta visszacsatolás alakult ki. Az új évezredben sok „öreg” thrash banda adott ki új albumot, amelyek nagy része igen jól sikerült (Destruction - The Antichrist, Exodus - Tempo of the Damned, Shovel Headed Kill Machine, Death Angel - The Art of Dying). A Testament első két lemezének legjobb dalait vette fel újra - kissé átfogalmazva (leginkább vokálisan)-, és adta ki 2001-ben Fist Strike Still Deadly címmel.

A thrash metal Magyarországon

Magyarországon jelentősebb thrash metal történelemről, vagy mozgalomról nem lehet beszámolni. A 80-as években az olyan underground bandák, mint Angel Reaper, a Fantom, vagy a blackes körökben világszerte ismert Tormentor thrashes black metalt játszottak, leginkább a német thrash színtér hatásait mutatva. A Moby Dick, és a korai Akela zenéjében jelentős thrash hatások fedezhetők fel, így akár thrash metalnak is nevezhetők (főként a Moby Dick). Egyetlen jelentősebb „színtiszta” thrash zenekarunk az 1987-ben alakult Remorse, mely 2005-ben adta ki Harc című albumát. Megemlíthető még az Ektomorf is.

• Cikk küldése emailben ›

• Cikk nyomtatható verziója ›

Trash metal története

A thrash metal a a heavy metal egyik részműfaja. Az 1980-as évek elején-közepén alakult ki többé-kevésbé egymástól függetlenül az USA-ban illetve Európában.

Legegyszerűbb megközelítésben a hardcore punk és a heavy metal keveréke, de a műfaj igen nehezen kategorizálható. Ami többé-kevésbe általánosan jellemzi a műfajt, az a sebesség, a gyors, és komplex gitárriffek a power akkordok (kvint) szinte kizárólagos használatával, és a „palm-muting” technika gyakori alkalmazása, agresszív ének (sokszor üvöltés), valamint intenzív dobmunka, a kétlábgép sűrű használata.

A thrash aranykora

1984-re a thrash metal „pályája” felfelé kezdett ívelni, ebben az évben jelent meg többek közt a Slayer Haunting the Chapel című EP-je, melynek első száma, a Chemical Warfare már egy színtiszta thrash szerzemény volt. Egy év múlva megjelent az Exodus Bonded by Bloodja, a Megadeth-től a Killing Is My Business... And Business Is Good!, amelyek igen fontos albumok a thrash történetében, bár a Megadeth a speed és a thrash határmezsgyéjén mozgott.

A következő év hozta el a mai napig klasszikusként emlegetett albumok zömét: Slayer - Reign in Blood, Metallica - Master of Puppets, Kreator - Pleasure to Kill, Dark Angel - Darkness Descends. Ez utóbbi a mai napig az egyik leggyorsabb thrash metalt tartalmazza (Bár a zenekar következő albuma, a Leave Scars valamivel még ennél is gyorsabb). A Reign in Blood, Pleasure to Kill, Darkness Descends triót szokás még az Unholy Trinity of 1986 néven emlegetni.
Az Exodus Bonded by Blood albuma
Nagyít
Az Exodus Bonded by Blood albuma

Ekkora már kialakultak a stílusjegyek zeneileg, és szövegileg is. A legtöbb zenekar szövegi fejődésében megfigyelhető, hogy a kezdeti, primitívebb „vér-halál-Sátán” témájú szövegek helyébe fokozatosan komolyabb, valós problémákat feszegető szövegek léptek. Ezek egy része társadalomkritikus volt (pl. környezetszennyezés, szabadságjogok, bűnözés), másrészt a műfaj egyik védjegyét jelentették a háborús szövegek. Ellenpontként az Anthrax jóval könnyedebb, humorosabb szövegekkel adta elő thrash zenéjét. Zeneileg egyre komplexebb, gyorsabb, vagy agresszívebb hangzásra való törekvés figyelhető meg ezekben az években.

A zenekarok imázsa nagyjából egységes képet mutatott, és bár voltak szélsőségesebb megjelenésű csapatok, mint például a Destruction (töltényövek), a későbbi black metal zenekarok extrém külsőségeit meg sem közelítették. A thrash zenekarok nagy hányada - részben tudatosan - ellene ment az akkori imázsközpontú rock trendeknek (hajlakk, női ruhák, stb.), és legtöbbször egyszerű pólókban, farmernadrágban léptek színpadra, nem alkalmaztak semmilyen extra külsőséget, ekkor még a tetoválás sem terjedt el nagyon (később annál inkább, ld. Kerry King - Slayer).

A 80-as évek közepére kezdtek elkülönülni a színterek az USA-ban. Az országban három fő szcéna alakult ki, ezek zeneileg is elhatárolhatóak. A legnagyobb központ a San Francisco-i Bay Area körzet volt. Az itteni zenekarok viruló közösséget alkottak. A Metallica, az Exodus, és a Testament voltak a legjelentősebb zenekarok „Friscoban”. Rájuk a komplexitás, és az „agyas” riffek voltak a jellemzőek. Los Angeles szintén kitermelte a maga thrash színterét, innen leginkább említésre méltó a kultikus státuszt elért, az egész metal zenei műfaj egyik legjobban tisztelt csapata, a Slayer, valamint a Dark Angel. A Los Angeles-i zenekarok a legnagyobb hangsúlyt a nyers agresszióra, és a sebességre fektették (ld. Reign in Blood, vagy Darkness Descends lemezek), a Dark Angelt tréfásan „the L.A. Caffeine Machine” néven emlegették. Emellett New York-ban is megalakultak fontos zenekarok, pl. az Anthrax, vagy a Nuclear Assault. Az itt virágzó hardcore színtér (NYHC) jelentős hatással volt ezekre a bandákra. Természetesen a fent leírtak nem azt jelentik, hogy egy adott színtéren minden zenekar ugyanabban a stílusban játszott, ezek csupán általános tendenciák voltak. Külön érdekesség, hogy a metal zenét általában nem kedvelő afro-amerikaiak bizonyos csoportjai közt a thrash, és a hardcore elég nagy népszerűségre tett szert. Ebben valószínűleg nagy szerepe volt a Bad Brains nevű csak feketékből álló zenekarnak, akik reagge-vel kevert hardcore-t játszottak.
A Sepultura áttörését meghozó Beneath the Remains album borítóképe
Nagyít
A Sepultura áttörését meghozó Beneath the Remains album borítóképe

A tengerentúli eseményekkel párhuzamosan Európában is kialakult a műfaj stabil bázisa, melynek központja Németország volt. Az öreg kontinens legfontosabb thrash zenekarai ekkor a Sodom, a már említett Kreator, és a Destruction triumvirátus voltak.

Az amerikai és az európai bandákon kívül jelentős még az ausztrál Hobb's Angel Of Death, valamint a brazil Sepultura, mely utóbbi az első szélesebb körben is ismert harmadik világ-beli metal zenekar lett.

A 80-as évek végéhez közeledve kezdtek leválni a thrashből az újabb, még extrémebb műfajok: a death, és a black metal. A death két fő előfutára a Possessed, és (nomen est omen) a Death voltak, bár az előző inkább csak a thrasht „brutalizálta” tovább. A black metal lényegében a thrash-sel együtt fejlődött, kis túlzással tekinthető a két műfaj a „Venom-családfa” két hajtásának. A svéd Bathory már 1984-ben kiadta első lemezét,melyet az első valódi black albumnak tekintenek. Velük együtt még a Sodom korai korszakát is inkább „proto-black metalnak” szokás tekinteni, mint thrash metalnak. Ezzel együtt igaz, hogy a ma ismert black metal lényegében a 1990-es évek elején alakult ki egy másodvirágzás révén, akkor, amikor a Bathory már nem is ezt a zenét játszotta. Az akkori, főleg norvég zenekarokra (Mayhem, Immortal, Burzum) bár nyilvánvalóan a Bathory korai lemezei jelentették a fő hatást, tagadhatatlan a thrash metal befolyása is.

Voltak zenekarok, melyek kombinálták a thrash agresszivitását, és a speed metal dallamosabb megközelítését, ragyogó szólógitár-munkáját. Ilyenek a Testament, a Helstar, a már említett Megadeth. Jazz hatások is érték a műfajt, ez rendkívüli virtuozitásban, és komplexitásban mutatkozott meg. Ennek a részirányzatnak neve „techno thrash”, amelyben a techno a technikás játékra utal. Jellemző képvielőik: Watchtower, Coroner. A komolyzene jóval kevésbé volt befolyással a thrash metalra, mint a metal műfaj egészére (ld. Yngwie Malmsteen), de ilyenre is találhatunk példát, többek között a rendkívül érdekfeszítő, thrash alapú zenét játszó német Mekong Delta muzsikájában, akik (igaz, már a 90-es években) kiadtak egy Classics című albumot nem meglepő módon klasszikus darabok átdolgozásával, 1996-ban pedig feldolgozták Muszorgszkijtól a teljes Egy kiállítás képeit.

Az évtized végére a stílus túltelítődött, sok „férczenekar” lépett színre, szinte naponta jelentek meg klisésebbnél klisésebb thrash metal lemezek. A stílus vezéralakjai ekkora elérték agresszióban, gyorsaságban a (még hallgatható) csúcspontot, sokan úgy gondolták, hogy tovább már nem érdemes keményíteni a zenén, elkezdtek dallamokat beépíteni muzsikájukba. Ez a folyamat is sok dallamosabb, de még thrashnek nevezhető lemezt hozott létre, ilyenek a South of Heaven (Slayer), vagy a Practice What You Preach (Testament).