"Status Quotation - A jelenlegi helyzet szerint"

1962-ben alakult angol zenekar. Eredeti felállás: John Coghlan dob;                             Alan Lancester ének, basszusgitár;                             Roy Lynes ének, orgona;                             Rick Parfit ének, gitár;                             Francis Rossi ének, gitár.

       A Status Quo története 1962-ben kezdődött, amikor Alan Lancaster és Francis Rossi közösen kezdtek zenélni. 1966-ban csatlakozott hozzájuk a többi tag, majd a billentyűs Roy Lynessel kiegészülve Spectors néven folytatták munkájukat. Az angol muzsikusok eleinte amerikai énekeseket kísértek. A Matchstick Men című szerzeményük meghozta az első sikert. Ettől kezdve már új név alatt, mint Status Quo önállóan is tudtak érvényesülni. A Matchstick Men alapján készítették és nevezték el első albumukat, a Picturesque Matchstickable Messages-t, amely a PYE kiadó gondozásában jelent meg. A lemez fogadtatása alapján felbátorodott zenészek továbbra is dallamos, rock & rollba hajló, gitárcentrikus zenét játszottak. A 70-es évektől kezdve lehetett igazán Status Quo őrületről beszélni. Fanatikus rajongóik végigjárták velük egész Európát. A zenekar nem hagyott magának sok pihenést. A turnékat újabb lemezek követték. Egy évet sem hagytak ki új album nélkül, sőt átlag második évben két újabb korongot is piacra dobtak. A gyors munka csak úgy volt lehetséges, hogy az éppen esedékes album anyagát rajongóik kisugárzásától áthatva koncertturnéik során írták. A 70-es évek második felében a Vertigónál megjelentették első dupla koncertlemezüket, amely az igazi "élő" Status Quot mutatta be. Ekkor még tudták ugyanazt a zenét produkálni, amit régen játszottak, tudtak még olyan nagyszerű lemezt írni, mint a Just Supposin'. Az ekkoriban készült korongok mindegyikén volt egy-két slágergyanús szerzemény amely felkerült a toplisták élvonalába: Down Down, Wild Side Of Life, Caroline. Az együttes az 1982-es tripla lemezzel, az F.T.M.O.-val kezdett az új szerzeményekről lemondani. A három korong közül kettő remix, a harmadik koncertfelvétel. Következő korongjuk a Works szintén válogatás. 1984-ben a Status Quo elakadt, és be is jelentette a feloszlást. A dobos kísérőzenekarral tovább zenélt, majd megalakította a Partners In Crime-ot. A Többiekről nem lehetett hallani addig, amíg fel nem repült a hír, hogy újraéled a Status Quo. A pár év pihenő jót tett Rick Parfittnek és Francis Rossinak, akik más tagokkal hozták létre a Status Quot. Az együttes új tagjai: John Edwards basszugitásr, Jeff Rich dob és Andy Bown billentyűs. A zenekar új lemeze, az In The Army Now óriási siker lett, csakúgy mint a címadó szám, amely a slágerlistákra is felkerült. Ez a bizonyítéka annak, hogy a Status Quo jogos arra, hogy a nyolcvanas években is a legjobbak között legyen. A lemez elkészülte után már nem kapkodtak annyira. A következő albumuk, a szintén sikeres Ain't Complaining (Nincs Panasz) csak két év múlva jelent meg. A 90-es éveket úgy kezdték, hogy 220.000 ember előtt szerepeltek, és az eső ellenére vidám hangulatot varázsoltak Knebworthben, a szokásos nyári rockzenei fesztiválok egyikén. A folytatás a Rocking All Over The Years című lemez és egy nagy  turné lett. 1992-ben Rossi boldogan ünnepelhette, hogy már 30 éve zenél - a jelenlegi helyzet szerint. Utolsó kiemelkedő nagy sikerük az 1994-es Come On You Reds című, toplistavezető szám, melyet a Manchester United focicsapattal közösen vettek fel. Úgy tűnik a Status Quo a nagy túlélők közé tartozik.

Az együttes hivatalos honlapja: www.statusquo.com

Picturesque Matchstickable Messages (1968.) Status Quotation (1969.) Dog Of Two Head (1971.) Piledriver (1973.) Hello (1973.) On The Level (1975.) Status Quo Live (1977.) If You Can't Stand The Heat (1978.) Whatever You Want (1979.) Just Supposin' (1980.) 1982 (1982.) Works (1983.) Live At The NEC (1984.) In The Army Now (1986.) Rockin' All Over The Years (1991.) Singles Collection (1998.)

Spare Parts (1969.) Ma Kelly's Greasy Spoon (1970.) Best Of Status Quo (1972.) Golden Hour Of Status Quo (1973.) Quo (1974.) Blue For You (1976.) Rockin' All Over The World (1977.) Just For The Record (1979.) 12 Gold Bars (1980.) Never Too Late (1981.) F.T.M.O (1983.) Back To Back (1983.) 12 Gold Bars 1 - 2. (1984.) Ain't Compaining (1988.) Rock Till You Drop (1991.) Collection (2000.)