Lemmy Kilmister – �nek, basszus
Phil Campbell - git�r
Mikkey Dee - dob

01. Sucker
02. One Night Stand
03. Devil I Know
04. Trigger
05. Under The Gun
06. God Was Never On Your Side
07. Living In The Past
08. Christine
09. Sword of Glory
10. Be My Baby
11. Kingdom of the Worm
12. Going Down
13.R.A.M.O.N.E.S. (b�nusz)

Azok k�z� a metalfanok k�z� tartozom, akik nem szeretik a Mot�rhead-et. Sosem tudtam – illetve tudni tudtam, csak nem �reztem �t -, mit lehet szeretni egy olyan egy�ttesen, melynek semmihang� �nekese k�nt�l sz�momra t�k egyforma sz�mokat, mik�zben olyan �letattit�ddel rendelkezik, mely khmm. enyh�n sz�lva sem „konstrukt�v a t�rsadalmi szocializ�ci�s fejl�d�s szempontj�b�l”. Persze egy-k�t klasszikus szerzem�nyt n�ha meghallgattam, de egyv�gt�ben egyetlen lemez�ket sem tudtam v�gig�lni: nem hi�ba mes�lte r�gebben egy interj�ban az �nekes, hogy a kezdetekkor �k ink�bb punk’n’roll zenekarnak �rezt�k magukat, �s csak a hossz� haj miatt kategoriz�lt�k be �ket a NWOBHM csapatai k�z�- �n sem �reztem �ket soha „t�zsgy�keres” hard rock band�nak.
Az �nyencek minden bizonnyal meg tudj�k k�l�nb�ztetni Lemmy alkot�i korszakait – nekem ez sajnos ezid�ig nem siker�lt -, ez�rt is olvastam viszonylag szenvtelen�l az �reg bibircs�kos lelkendez� szavait az �j albumr�l, mely n�mi kimondatlan kommercianiz�l�d�st �g�rt („… az amerikai TOP 100-as list�ba j� lenne m�g bejutni valamelyik lemezzel..”). Persze azt sejtettem, hogy Lemmy nem fog Bon Joviba �tmenni – egy�bk�nt is a brit kir�lyn� vagyona sem lenne elegend� a plasztikai seb�szek honor�rium�ra, m�g sz�pfi�sra dekor�ln�k a rock fenegyerek�t :D- , �m �gy siker�lt r�vennem magam arra, hogy meghallgassam az albumot- s milyen j�l tettem!

�gy gondolom, hogy Lemmy�knek siker�lt t�rt�net�k legv�ltozatosabb, legdallamosabb Mot�rhead album�t �sszekalap�lni. K�ztudott, hogy a fell�p�sekkor az �nekes a „…mi vagyunk a Motorhead, �s rock’n’rollt j�tszunk…” kezd�mondattal konfer�lja be a csapatot, �m �n most �rzem el�sz�r, hogy val�ban, klasszikus �rtelemben vett rock’n’roll d�b�r�g el� a mocifejb�l.

M�r a kezd� standard Mot�rhead bomba is szokatlanul f�lbem�sz� refr�nt hoz, annak ellen�re, hogy a temp� a megszokott sz�gulda, �m a One Night Stand k�be v�sett elektronik�ba dehumaniz�lt blues-a m�r az �llam ut�ni keres�sre k�nyszer�tett, s a Devil I Know �s a Trigger klasszikus rock’n’roll �temei m�g a WC-n �lve is �temes l�bemelget�sekre k�nyszer�tik az er�lk�d� emberfi�t.

J�llehet Lemmy fittyet h�ny a moderniz�l�sra t�rekv� trendeknek, az�rt egy-k�t momentum jelzi a „f�nyes szelek” besziv�rg�s�nak siker�t: a Living The Past szerintem a Motorhead history leghigh-tech-ebb riffj�t d�ng�li a f�l�nkbe – szerencs�re egy f�ty�lhet� refr�nnel megpuh�tva, a Be My Baby staccato �temei pedig a Rammstein m�helynek is becs�let�re v�ln�nak, m�r ha a f�nyes kr�mac�lt siker�lne fasz�nnel kicsit sl�geres rock’n’rollra pukkantani. J�llehet az utols� k�t sz�m nekem m�r a r�gi alkot�sok egyhang�s�g�t hozza, az�rt a Sword of Glory Black Sabbath-os power metalja(!), �s a m�sik, t�kr�g�sra eml�keztet� ipari blues, az Under The Gun �jabb szem�lyes kedvenceket k�pes avatni.

A v�g�re hagytam az igazi meglepet�st, egy val�di, hamis�tatlan Lemmy lass�t (God Was Never On Your Side), amilyenre �n a Doro-val k�z�sen el�adott k�nnyfakaszt� �ta nem eml�kszem.

Mindent �sszevetve, az �reg motorosok ez�ttal olyan albumot dobtak �ssze, melyet az is szeretni fog, aki eddig t�l egyhang�ak tal�lta a tri� alkot�sait: igazi, szutykos masterpiece ez, n�mi st�luskavalk�dot id�z� rock’n’roll formagyakorlattal. Teny�r �sszever�dik, taps, �s meghajl�s.