"Hálásak lehetünk, hogy megszülettek

és zenélésre adták a fejüket"

1965-ben alakult amerikai zenekar. Eredeti felállás: Jerry Garcia gitár;                             Phil Lesh basszusgitár;                             Ron Pigpen McKernan billentyűsök;                             Bob Weir gitár;                             Bill Kreutzmann dob;                             Robert Hunter szöveg

2-11-69 Live At The Filmore East (1997)

      A nyugati parti stílus legkiemelkedőbb, legjellegzetesebb együttese a "Hálás Halott". A west-coast zenei központja San francisco volt. Ez a város adott otthont számos kisebb, kevésbé ismert együttesnek, mint például a New Riders, a Purple Sage, vagy az Old And In The Way-nek. Ezekből jött létre a New Riders Of Purple Sage, amely a Grateful Dead magját képezte. A Dead 1965-ben jött létre kiváló muzsikusokból, akiknek a szellemi vezére Jerry Garcia (1943. jan. 8.) volt. Az együttes egyéni, pszichidelikus hangzásának kialakításában Garcia lemezoldalnyi gitárszólóinak is nagy szerep jutott. Kialakulóban lévő zenei stílusukra nagy hatással volt a kábítószer, illetve a kábítószeres élmények. Mivel ilyen zenét játszottak, alkalmasak voltak arra, hogy 1966-67-ben, mint Ken Kesey házi zenekara elkísérjék a kábítószer-élvezőket a hosszú utazásokra. Ők szolgáltatták a tudattágítást, a fokozott érzéki szépséget, az élvezetet. Zenéjük természetesen drogok nélkül is, sőt még jobban élvezhető. Az együttes igazi nyugati parti bluest és countryt is játszott, miközben bejárta az országot. Ezekre az utakra mindig elkísérte az a több száz ember, aki a tagokkal együtt élt, akik egy - a hatvanas évek Amerikájában igencsak megszokott jelenséget - kommunát alkottak. Vallották, hogy zenéjüket nem a pénzért csinálják, nem törődtek a rock pénztárgépeivel, a dollárok halmaival, csupán az önfenntartáshoz szükséges összeget tartották meg maguknak. Játszottak mindenkinek, aki kíváncsi volt zenéjükre, gondolataikra, életfelfogásukra. A zenekar létével, működésével a kor ideális eszményévé nőtt. A Dead az amerikai szabad életet élte, a HIPPY életét, a fiatalságét, aki boldognak érezte magát és szabadnak. A Grateful Dead a fesztiválnyarak fő résztvevői közé tartozott. De nemcsak a fesztiválok voltak napirenden. A Dead ingyenkoncerteket tartott szerte az országban, felléptek az utcakereszteződésekben, és a boldog, izgatott tömeg ellepte az utcákat - elzárva a közlekedési lehetőségeket. A turnékat azonban tervszerűen meg kellett szervezni. Nem engedték át az anyagi ügyek intézését egyetlen rock-businessmannak sem. A Grateful Dead házi menedzsert tartott - a dobos, Mickey Hart apja - Lenny személyében. A lemezkiadást pedig egy multinacionális cég a Warber Brothers intézte. Bár lemezeik elég jóra sikeredtek, a Dead valódi hangulatát csak a koncertek, fellépések alkalmával lehetett igazán érezni. Érthető is, hiszen a négy fal között nincs meg az ösztönzés, amely a művészek érzékenységére hatna és ami által az igazán nagyszerű dolgok születnek. 1969 augusztusában ők sem maradhattak ki a Woodstock-i fesztiválból, ahol - ha csak három napra is, de legenda született: egy 400.000-es békés, egymást szerető, rockzenét hallgató óriási közösség keletkezett, amely ha rongyos volt is, és füvet szívott de közülük senki sem lopott, fosztogatott, csalt, gyilkolt. Ameddig létezett a Filmore és élt a HIPPY, addig ők is állandó résztvevői voltak minden nagyobb eseménynek. 1970-ben megjelent első koncertlemezük, amely a Dead igazi arcát mutatta meg, immár a lemezvásárlóknak is. 1972-ben a folyamatos stúdiómunkák mellett eljutottak Európába, és az ott adott sikeres koncertek anyagából készült el az "Europe", amely kiváló élő felvétel. A következő év megrázó volt számukra: a túlzott drog és alkoholfogyasztás miatt elhunyt Ron Piggen McKernan. Az együttesben ezután több csere volt, illetve megfordultak olyan zenészek, akik csak ideiglenesen játszottak a Grateful Deadben, de a magot Garcia, Bob Weir (1947. okt. 16.) Phil Lesh és Robert Hunter alkották. A tagok a csapatmunka mellett szólókarrierrel is próbálkoztak. Közülük Jerry Garcia szerepelt a legtöbbet és a legsikeresebben. A hetvenes éveket változó stílusban, több zenei irányzat - blues, country, hard rock - hatása alatt zenélték végig. Az együttes a nyolcvanas évekbe úgy lépett, hogy hol léteztek, hol nem, hol épphogy vegetáltak, de így is készültek jó lemezek. Azután a nagy amerikai újjászületés, a régi dolgok népszerűvé válása segített a Deadnek is, újra volt elég kíváncsi és értő közönség. Az együttes léte nem volt stabil, de még mindig ugyanolyan jól zenéltek mint évtizedekkel azelőtt. Hosszú szünet után 1989-ben Garcia ismét egy szólólemezt adott ki, majd az együttes is megjelentett néhány új korongot. Az együttes létének a végére Jerry Garcia 1995-ös halála tett pontot. Évtizedeken át muzsikáltak és mi valóban hálásak lehetünk ezért a Hálás Halottnak.

Nagylemezek:

Fallout From The Phil Zone (1997) In The Dark (1987) Dozin' At The Knick (1996) Grateful Dead (1967) Live Dead (1970) Workingman's Dead (1971) Europe 72 (1973) Grateful dead Vol. 1 (1973) Bear's Choice (1973) Live At Mars Hotel (1974) Blues For Allah (1975) What A Long Strange Trip It's Been (1978) Go To Heaven (1980) Built To Last (1989) Whitout A Net (1990)

The Arista Years (1996) Hundred Year Hall (1995) Shakedown Street (1978) Anthem Of The Sun (1968) Aoxomoxoa (1969) American Beauty (1971) The Grateful Dead (1972) Glastonbury / Relevation (1972) After The Flood (1973) Skeletos In The Closet (1974) Steal Your Face (1976) Terrapin Station (1977) Reckoning (1981) Dead Set (1981) Infrared Roses (1992)