"Clapton is God"

Angol gitáros, énekes, szerző. 1945. március 30. Ripley, Surrey.

  Az 1945. március 30-án született Eric Clapton számos sikeres együttesben fordult meg. A Slowhand (Lassú kéz) művésznéven is ismert gitáros, énekes, szerző az első - még akusztikus - hangszerét 13 éves korában kapta. 1962-ben 17 évesen vásárolta első elektromos gitárját. Első együttesét, a Roostert 1963 elején alapította. Következő állomása, a sikerek elindítója a YARDBIRDS. De itt sem töltött el hosszú időt; 65-ben távozik és John Mayall Bluesbreakers-ébe ment, hogy a mestertől tanulva technikáját tovább csiszolja, tökéletesítse. Ebben az állandóan változó felállású kísérőzenekarban sem maradt sokáig. Úgy érezte többre képes, nem ez az igazi helye. 1966-os távozása után egy supergroup, a Cream oszlopos tagja lett. A Cream igazán nagy sikereket hozott számára. Ez idő tájt már egyre több olyan házfal volt Angliában, amelyet a "Clapton is God" felirat díszített a közrendfenntartók nem kis bosszúságára - akik nyilván nem rockrajongók. Ám az isteni gitáros ebben a formációban sem töltött el túl hosszú időt, hiszen a Cream 1968-ban feloszlott. Ezután ismét egy supergroup következett, a rövid életű de annál fontosabb BLIND FAITH. Ez a banda mindössze egy albumot jelentetett meg, és egy 24 állomásból álló amerikai turné után - szinte már szabályszerűen - ez is felbomlott. Hogy mi lehetett az oka annak, hogy a leghíresebb zenészeket tömörítő együttesek - habár jelentősek voltak, mégis hamar szétestek? A válasz valószínűleg az lehet, hogy ezek a zenészek mind máshol szereztek hírnevet maguknak, és a már híres, de addig más-más úton járt zenészeket a nagy üzleti fogás reményében a producerek és menedzserek igyekeztek egy bandába összehozni. Bár Clapton nyilatkozata szerint eleinte mindig és mindnyájan élvezték a nagy emberek összjátékát, együttműködését, de hamar rá is untak egymásra. Túlhajszolták őket a pénzéhes menedzsment tagjai. Ennek ellenére minden olyan lemez, amelynek számaiban Eric Clapton valaha is játszott, a remekművek közé tartozik. A kor igényéhez, szokásához híven valamennyi együttes lemezeit hosszú instrumentális szólók tarkították. Ezek közül is kiemelkedtek Clapton érzelemtől áthatott, gondosan megszerkesztett szólói. Derek, - mert barátai így is hívták a gitárost, - a hetvenes éveket egy újabb, de szintén rövid életű formációban kezdte, a Derek And The Dominoes-ban. 1971-ben Delaney and Bonnie az éppen időszerű együttes, ahol Clapton pengetett. Időközben rövid ideig besegített John Lenonnak a Plastic Ono Band-be. A sok vendégszereplés között önálló munkára is volt ideje. Ilyen körülmények között készült el egyik leghíresebb száma - a Layla. Ezt a számot George Harrison feleségének írta hódolata jeléül. Később, hogy, hogysem éppen ő lett a felesége. Ilyen előzmények után egész egyszerűnek látszott valamilyen kapcsolatba kerülni az ex-BEATLES-ekkel - csupán úgy kellett gitározni, énekelni, mint Eric Clapton. 1971. augusztus elsején New Yorkban a Madison Square Gardenben rendezték a Bangla Desh megsegítésére szervezett koncertet, ahol számos kiválóság, köztük Clapton is fellépett. Az érdekesség az, hogy a koncertet épp George Harrison szervezte. A nagy sikerű zenésznek számtalan magánéleti problémával kellett szembenéznie: ezek közül legveszélyesebb a komoly kábítószerezés. A sztár emberi nagyságát mutatja, hogy 71-73 között egy akupunktúrás kábítószer elvonókúrán vett részt, visszavonulva a nyilvánosságtól. Újra visszatérve a munkához még mindig sok hírességgel zenélt együtt, de lényegében csak szólókarrierjét folytatta. Első önálló fellépését 1973. január 13-án a Rainbow Theatre-ben tartotta. A következő évben kísérőzenekart szervezett maga köré. A folyamatos munka, szereplés közben a régi együtteseivel közösen lépett fel olyan emlékkoncerteken, mint például a Yardbirds napok. A hetvenes évek végén ő is ott volt a Band búcsúkoncertjén és szerepelt a Last Waltz című filmben. A 80-as években hol többet, hol kevesebbet dolgozott és gyakran lépett fel a Dire Straits-szel közösen, egymást kísérve. A magánéletben szomorú sorsú zenész életének jelentős részét a lelkivilágát oly hűen tükröző blues alapú rocknak szentelte. A szerencsétlenségek életének állandó kísérői voltak. A 90-es évek kezdetén halt meg kislánya, ami nagyon megviselte. Az 1989-es Journeyman borítóján Clapton arca mindenről árulkodik, amit egyébként szomorkás blueszenéje még jobban kifejez. 1993-ban Unplugged című lemezéért több Grammy-díjat kapott. Ezzel azonban nem értek véget megpróbáltatásai: repülőszerencsétlenségben meghal gyerekkori barátja,  a remek bluesgitáros Stevie Ray Vaughan, ennél is súlyosabb fia, Conor halála, aki kizuhant egy New Yorki toronyház ablakából. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért tovább zenél és munkája nyomán nagyszerű produkciók születnek. 2005- ben megjelent albuma a Back Home, mely korong most már egyértelmüvé teszi, hogy a tizenhatszoros Grammy díjas Clapton végleg hazatért a modern klasszikusok közé.

Eric Clapton hivatalos honlapja

Nagylemezek: Eric Clapton (1970.)                          History Of Eric Clapton (1972.)                          Eric Clapton At The Rainbow (1973.)                          Eric Clapton At His Best (1973.)                          461 Ocean Boulevard (1974.)                          There's One In Every Crowd (1975.)                          Blues World Of Eric Clapton (1975.)                          Eric Clapton Was Here (1975.)                          No Reason No Cry (1976.)                          Slowhand (1977.)                          Backless (1978.)                          Just One Night (1980.)                          Another Ticket (1981.)                          Time Pieces (1982.)                          Money & Cigarettes (1983.)                          Time Pieces Vol. 2 - Live In The Seventies (1983.)                          Backtrackin' (1984.)                          Behind The Sun (1985.)                          August (1986.)                          The Cream Of Eric Clapton (1987.)                          Crossroads (1988.)                          Homeboy (1989.)                          Journeyman (1989.)                          24 Nights (1991.)                          Rush (1992.)                          Unplugged (1992.)                          From The Cradle (1994.)                          Cream Off (1995.)                          Crossroads2 (1996.)                          Early Stages (1997.)                          Eric Clapton & Friends (1998.)                          Pilgrim (1998.)                          U.K. Blues 1964-65 (1998.)                          Rarities (1998.)                          Professor Blues (1998.)

Chronicles (1999) Riding With The King (2000) Reptile (2001) One More Rider, One More Car (2002) Me And Mr. Johnson (2004)