"Don't be afraid just look at yourself

Ne félj, csak nézz magadra!"

1969-ben alakult angol együttes. Eredeti felállás: David Byron ének;                             Mick Box gitár;                             Ken Hensley billentyű;                             Alex Napier dob;                             Paul Newton basszusgitár, ének.

       A négy nagy angol hard rock alapegyüttes (Black Sabbath, Deep Purple, Led Zeppelin, Uriah Heep) közül névsorban az utolsó a Heep. Az 1969-ben alakult brit ötös jelentős pályát futott be, s több mint 25 lemezük jelent meg. A fesztiválok és koncertek kedvelt előadói voltak, és maradtak a mai napig. Az együttes alapitói az angol irodalomból választottak maguknak egy hangzatos és az angol irodalmat ismerők számára sokat sejtető nevet. "Uriás"-ék a hetvenes évek elejétől tűntek fel sajátos hangzásukkal, amelynek meghatározója elsősorban David Byron hangja volt. A kemény Heep soundot Ken Hensley virtuóz orgona és billentyűjátéka tette összetettebbé.  A basszus, a dob és a többi hangszer ritmusváltásai sajátos és egyéni hangzást biztosítottak a bandának. Korai lemezeikre hamar felfigyelt a kritika és nagyon jó véleményt alkottak róluk. Ám ennek ellenére nem sikerült a hazai áttörés, inkább a tengerentúlon és Európában váltak ismertté és kedveltté. A Uriah Heep a rocktörténet egyik "mágikus" csapatává vált. Rendkívül dinamikus zene, fátyolos dallamszerkezet, balladisztikus szövegek jellemzők rájuk az első időben. A megfoghatatlan mágiára alapozott Demons And Wizards és a The Magicians Birthday című lemezeik tele vannak misztikus utalásokkal. Ez a két korong olyan nagyszerű számokat tartalmaz mint a Wizard, Circle Of Hands, vagy a balladisztikus szépségű és mélységű Tales azaz Mesék. A hard rock mellett néhány számukon progresszív megoldásokkal is kísérleteztek. Ilyen progresszív alkotás volt a Shadow Of Grief: 

"Úgy gondolod, hogy a szerelem olyan, mint a fájdalom
Minél jobban bánt, annál jibban nevetsz
Hát vidd és rázzad fel és le
Egész addig, míg úgy gondolod, hogy elég volt
De sohasem kaphatsz eleget a szerelemből:"

Ahogyan a gyors tempó mellett jutott hely a lassabb, elnyújtottabb, érzelemdús számoknak, úgy a kemény hangzás mellett próbálkoztak elvont zenei megoldásokkal, avantgarde hangzással is. A Look At Yourself című számukkal, illetve albumukkal jutottak a csúcsra. Már a lemez borítója is igen érdekes. Két szem alatt egy tükör található amelyben a lemez tulajdonosa saját magát pillanthatja meg. A cím, "Nézz önmagadra" - egyben a lemez mondanivalóját is hordozza: mindenki számára mást jelent a zene, mindenki mást fog látni a tükörben. A címadó szám mellett a lírikus ballada, a July Morning lett a nagy siker. Az album B oldalán olyan további sikerszámok találhatók mint a: Love Machine, What Should Be Done és I Wanna Be Free:

"Minden nap úgy ébredek fel, hogy nincs új dal, amit játszhatnék
Úgy érzem, hogy össze kéne csomagolnom és elfutnom.
A képzelőerőm más, napos egekbe repít
Ahol olyan jól érzem magam és minden megvan ami kell
És az idő az enyém volt és a szívem oly szabadnak érezte magát."

A korai Heep alkotások közé tartozik még a Gipsy és a Lady In Black, koncertjeik kedvelt darabjai. A Uriah Heep nemcsak nyugaton de keleten is - főleg Lengyelországban - volt népszerű. A legendás együttes felállása sem maradt állandó. 1972-től elindultak a tagcserék, majd az évtized közepétől szinte folyamatossá vált a zenészvándorlás. Megfordultak itt King Crimson, Family, Manfred Mann's egykori tagok. Ennek következtében az együttes vesztett eredetiségéből és népszerűségéből. Muzsikájuk kezdett elsekélyesedni, egyre kevesebb volt benne az eredeti elem. Gary Thain korai halálával (kábítószer túladagolás) az együttes léte komoly veszélybe került. 1976-ban a Heep sound fontos meghatározója, David Byron távozott. Eközben az együttes szorgalmasan jelentette meg albumait, amelyek korai alkotásaikhoz képest elég gyengékre sikerültek. 1980-ban még egy billentyűssel kiegészülve próbáltak változtatni, de az éppen aktuális lemezt a Conquest a leggyengébb Heep albumnak minősítette a kritika. A sikertelenség ellen az egyetlen állandó Heep tag, Mick Box ismét friss vér használatát látta célszerűnek. A döntés jó eredmémyt hozott. A hosszú válságos időszak után 1982-ben ismét felfigyeltek az együttesre. A sikeren felbuzdulva tovább dolgoztak a nyolcvanas évek közepéig, majd ekkor ismét úgy tűnt, hogy nem lesz többé Uriah Heep. 1988-ban Mick Box ismét újraszervezte csapatát. Az újjáéledt, újraélesztett legendák ismét turnéra indultak, amely során olyan hőstettet hajtottak végre, ami még Napóleonnak sem sikerült: meghódították Moszkvát. A koncertjükre elzarándokolt tízezreken kívül a többi zenerajongót is megajándékozták muzsikájukkal, ugyanis kiadták a moszkvai koncert anyagából készült lemezt. A koncert és a turné végeztével ismét csak találgatni lehetett, hogy létezik-e a Uriah Heep vagy sem. Mick Box és társai érdekes módon hol összejönnek egy lemez elkészítésének idejéig, hol évekre semmi hír felőlük. Most 2000 -ben éppenséggel ismét turnéznak és egyik állomásuk Magyarország. De bárhogy is legyen, legendás zenéjük él az albumaikon és a rajongók szívében.

Utolsó felállás: Mick Box gitár;                           Trevor Bolder basszusgitár;                            Peter Goalby ének;                            Lee Kerslake dob;                            John Sinclair billentyű.

Nagylemezek: Very 'eavy ... Very ' umble (1970.)                           Salesbury (1970.)                           Look At Yourself (1971.)                           Demons And Wizards (1972.)                           Magician's Birthday (1972.)                           Uriah Heep Live (1973.)                           Sweet Freedom (1973.)                           Wonderworld (1974.)                           Return To Fantasy (1975.)                           High And Mighty (1976.)                           Firefly (1977.)                           Innocent Victim (1977.)                           Fallen Angle (1978.)                           Conquest (1980.)                           Abominog (1982.)                           Head First (1983.)                           Equator (1985.)                           Anthology (1987.)                           Live In Moscow (1988.)                           Live - Anthology (1989.)                             Different World (1991.)                           Still Eavy Still Proud (1994)                           Sea Of Light (1995)                           Time Of relevation (1996)                           Sonic Origami (1999)                           Spellbinder (1999)                           Live At Shepperton '74 (2000)